Szerző: Jekkel OrsolyaElőzmények: Johan I. rész
Napokig kerestem, sehol nem találtam.
1 hèt múlva làttam, hogy kávézik egy bàrban a baràtjàval. Örültem neki, hogy még itt van.
Pár nap múlva vártam pár embert a Mare the Fora strandon, megbeszéltük, hogy együtt nézzük a naplementét, amikor előttem ment el Johan a kutyáival, integettem neki, visszaintegetett és elindult felém.
Leült mellém és beszélgettünk. Mesélt arról, hogy milyen megélhetési lehetőségekben gondolkozik Fisterrában és hogy most van egy kis ideje, mert a barátja kapott pénzt, ezért egy darabig biztonságban van, így megy ez, mindig az segít a másiknak, aki éppen tud!
Közben én úsztam egyet az óceánban és amikor átöltöztem, felajánlotta, hogy fogja a törölközőt. Nem sokkal később megjöttek, akikre vártam és lement a nap. Ő mondta, hogy megy, mert éhesek a kutyák. Kérdeztem, hogy visszajön-e a tűzhöz, azt mondta nem.
Másnap este a tűznél többen voltunk, amikor megjelent a barátja valakivel, akiről azt hittem, hogy nem ismerem. Egy idő után megkérdeztem, hogy Johan jön-e? Erre megszólalt a kapucnis mellette, hogy itt vagyok. Egy nagy zacskó hallal 
érkeztek, megtisztítva, fűszerezve, sütésre kész állapotban. Mikor megsültek a halak, Johan nevetve mondta, hogy új haverjai vannak, akik halászok és mindenkit megkínált a tűz körül. Nekem ide adta a rácsot, amin sült, hogy azon könnyebb enni és megmutatta melyik részeit ehetem meg a halnak. Azóta is az az egyik legjobb étel, amit Fisterrában ettem.
Másnap èppen készültem meginni a szokásos reggeli kàvèmat Titonàl, amikor hirtelen megláttam egy párt, akikkel 2 héttel azelőtt találkoztam, amikor éppen Santiagoból gyalogoltam Fisterra felé. Nagyon megörültünk egymásnak és mèg pár óra elteltèvel is a kávèzóban ültem velük. Ekkor megérkezett Johan, mondtam neki, hogy üljünk egy asztalhoz. Már hatan voltunk, mindenki beszèlgetett mindenkivel, Johan folyamatosan vicces formàban célozgatott arra, hogy kedvel, amit èn szinten vicces formàban, de folyamatosan elutasítottam. Ekkor az egyik az asztalnál ülő fiú megjegyezte, hogy mi nagyon boldogok leszünk együtt a közeljövőben, megint mindenki nevetett.
Dèlutan már ketten strandoltunk Johannal a Mare de Fora parton. Megbeszèltük, hogy másnap elmegyünk 3-an a barátjàval túrázni.
Reggel a kávémat ittam és egy új amerikai barátommal beszélgettem a kávézóban a főtéren. Tudtam, hogy ott van a legnagyobb esély arra, hogy találkozzak Johannal.
Nem sokkal később meg is jelent, láttam rajta, hogy nem tetszik neki valami. Kérdeztem, hogy mikor megyünk túrázni? Erre elkezdte indulatosan mondani, hogy nem megyünk, most sokkal fontosabb teendői vannak és elrohant. Eléggé sokkolt a dolog, de úgy voltam vele, hogy biztos tényleg történt valami, azért ilyen ideges. Egy idő után megjelent a barátja és mondta, hogy ne haragudjunk, de új sàtorhelyet kell talàlniuk az erdőben, mert a mostanival gond van.
Belegondoltam, hogy ez milyen érzés is lehet? Van egy hely, ahol élsz az erdőben, az otthonod, ahonnan hirtelen el kell menned és találni egy másikat, aminek sok szempontból biztonsàgosnak kell lennie. Már nem voltam mérges rá, valószínűleg én is ideges lennék hasonló helyzetben.
Nemsokára ismét megjelent Johan, elsőre kedvesnek tűnt. Kérdeztem, hogy leül-e az asztalhoz. Pár perc elteltèvel, elkezdett kiabálni velem, nagyon csúnya dolgokat mondott! Hirtelen felàlltam az asztaltól és mondtam neki, hogy egy percet sem akarok tovább vele lenni. Abban a pillanatban nem tudtam, hogy merre induljak el. Két lány mondta, hogy ne menjek el, üljek oda hozzàjuk. Ennek nagyon örültem, mert hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Leültem, Johan még mondott pár mondatot, nem reagáltam rá. Próbált beszèlgetni pár emberrel, akik a teraszon ültek, de senki nem reagált. Elment.
Csak pár perccel később fogtam fel, hogy ennek a jelenetnek nem csak a teraszon ülő legalább 15 ember volt a tanúja, olyan hangosan kiabàlt, hogy mèg azok is hallottàk, akik bent voltak a kávézóban. Ahogy körbenèztem, azt láttam mindenki arcàn, hogy velem vannak, egy emberkènt támogatnak. Néhány ember minősítette Johan viselkedését pár szóban, aztán lecsendesedett a dolog.
A lányok nagyon kedvesek voltak, csak akkor beszéltünk erről a helyzetről, amikor én hoztam fel. Az amerikai is hallotta bentről, hogy mi történt, már éppen indulni akart, de odaült az asztalhoz, hogy lelket öntsön belém. Körülbelül 1 óra múlva azt èreztem, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy egyedül is àtgondoljam, hogy mi történt.
Először nem akartam elhinni, hogy ilyen hirtelen meg tud változni egy ember viselkedése, akit előtte napokig kedveltem. Aztán rájöttem, hogy ez az “Én Caminom” és olyan irányba fog folytatódni, ahogy alakítom. Én vagyok a felelős azért, hogy hogy èrzem magam!
Mesélték, hogy van egy mondás, “Ha valaki mèg mindig nem tanult meg valamit az èletben, akkor azt Fisterrában hatszorosan megkapja.”
“Egyszer nyersz, egyszer tanulsz”, most tanulok!
Rájöttem arra, hogy már megint meg akartam menteni valakit. Az eddigi emberi kapcsolataim nagy részére igaz volt, hogy azok az emberek voltak érdekesek számomra, akikről úgy gondoltam, hogy segítségre van szükségük. Minden erőmmel próbáltam megmenteni a másikat és közben azt nem vettem észre, hogy ez nekem már nagyon régen nem jó.
Egy hèt múlva ismét a kávézóban ültem, szombat este volt, egy szülinapi buliba készültem a tűzhöz, de előtte még ittam egy sportfröccsöt Titonál.
Addig összesen annyit beszéltem Johannal, hogy az eset másnapján carnevàl volt a vàrosban, éppen indulni akartam a szokásos bárból, megnézni a bulit a városban. Ekkor a baràtja odajött hozzám, hogy maradjak. Leültem, par perc múlva megjelent Johannal, aki azt mondta, amikor meglàtott, hogy “Ohh, ne!”
Leültek az asztalomhoz. Nem szóltam hozzà percekig, ha valamit kérdezett, arra válaszoltam. Amikor később én akartam kérdezni, közölte, hogy nem beszél velem és elment.
Eltelt egy újabb hét, már nem voltam mérges rá. Megjelent, kértem, hogy tolmàcsoljon, hogy mit mond a kavézó tulajdonosa olaszul, mert nem értem, ő kedvesen megtette. Már egy ideje ott ültünk, egymástól nem messze, amikor megkèrdeztem, hogy van-e kedve az asztalomhoz ülni? Mondta, hogy szívesen, de ott van két eléggé spicces nő, akik aznap érkeztek és szerinte tetszik az egyiknek, meghívták egy pohár a borra, ha ideül, lehet ők is jönnek. Mondtam, hogy nem baj.
Odaült, pàr perc múlva az egyik nő is csatlakozott ès valóban, igencsak ittas volt. Engem folyamatosan levegőnek nézett és akkor érintette meg Johant, amikor csak tudta, ő elnèzést kért ezért. Amikor a nő éppen valami mással volt elfoglalva, suttogva mondtam neki, hogy meneküljünk innen. Megbeszéltük, hogy kimegyünk a kedvenc strandomra beszélgetni. A Corveiro strandon bocsànatot kért a viselkedèséért és elmondta, hogy saját magàval van problèmàja. Elmesèlte a saját történetét. Miután elmondta, azt éreztem, hogy büszke vagyok rá, hogy annak ellenére, hogy mik történtek vele, milyen ember lett. Teljesen szabad, itt él egy ilyen gyönyörű helyen a legjobb barátaival, a kutyáival.
Camino Mesék:
A hírlevélben az új Tudástár cikkekről, Mesékről és Eseményekről értesítjük Önöket, akkor küldünk hírlevelet, ha valóban van mondanivalónk.
