Szerző: Jekkel OrsolyaAdammal ugyanazon a napon érkeztünk 2022 októberében Fisterrába. Előtte egyszer találkoztam vele, Santa Marinában. Egy olyan társasággal volt, akikkel Santiago óta egy tempóban haladtam. Azt gondoltam, hogy csak négyen vannak, a végcélhoz érkezés előtt 2 nappal láttam, hogy Adam is velük van.
Azon a napon, amikor elindultunk Santiagoból, legalább öt alkalommal találkoztam a csapattal. Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon mennyi ideje gyalogolnak együtt, mert olyat láttam, ami elsőre teljesen abszurdnak tűnt számomra. A társaság egyik férfi tagja két hátizsákot vitt, az egyik lánynak pedig semmi nem volt a hátán. Ezen elsőre teljesen megdöbbentem. Nekem egy hátizsák is bőven elég, nem hogy még egy másikat is cipeljek!
Santa Marinába pont egy időben érkeztünk meg az alberguebe (zarándokszállás). Miután elfoglaltuk az ágyakat, a teraszon váltottam pár szót a férfival, aki 2 hátizsákkal gyalogolt. Elmesélte, hogy osztrák, egy hónapja gyalogolnak együtt és azért vitte a lány hátizsákját, mert holtponton volt fizikailag.
Amikor meghallottam, hogy egy hónapja alakult a csapat, az első gondolatom rögtön az volt, hogy „Te jó ég! Egy hónapja folyamatosan együtt van 5 ember és még nem vesztek össze?” Igen, erősen J-s személyiség vagyok, ha valaki máshogy csinál valamit, mint ahogy én, azt elsőre hajlamos vagyok megítélni.
Miután mindenki lezuhanyozott, az osztrák meghívott, hogy csatlakozzak az asztalukhoz a teraszon. Akkor igyekeztem ezt megúszni. Én gyalogolni egyedül szeretek és az esetek nagy részében az estéket is szívesebben töltöm egyedül ilyenkor. Introvertált vagyok, számomra öt ismeretlen ember egy asztalnál túl sok.
Láttam, hogy milyen jól működik ez a csapat. Együtt mostak, beszélgettek, vacsoráztak és segítették egymást. Őket figyelve elgondolkoztam azon, hogy lehet, hogy valamikor majd én is kipróbálom, hogy valakivel, vagy akár több emberrel is együtt gyalogolok, hiszen amellett, hogy segítik egymást, vajon még milyen sokat tanulhatnak egymástól...
Eszembe jutott a Vándorút című film. Itt négy ember gyalogol együtt a Francia úton, Saint-Jean-Pied-de-Porttól Muxiáig több, mint 800 km-en keresztül. Amikor ezt a filmet néztem, akkor azt éreztem, hogy milyen jó lett volna, ha amikor én jártam ezt az utat, akkor kicsit többet barátkoztam volna, aztán annak ellenére, hogy szimpatikusak voltak és ott volt a lehetőségem, hogy új érdekes embereket ismerjek meg, mégis egyedül ültem le egy asztalhoz távol tőlük.
Amikor leültem, akkor jót mosolyogtam azon, hogy szívesen beszélgettem volna velük, mégis egyedül ültem le, aztán rájöttem, hogy most rendben van ez így, leszek majd még extrovertáltabb ennél a jövőben, ha eljön az ideje. Azzal nyugtattam magam, hogy majd lesz még lehetőségem beszélgetni velük. Reggel is váltottam pár szót az osztrák férfival, ajánlottam neki a kedvenc szállásomat Fisterrában és megadtam a telefonszámomat.
A megérkezésünk másnapján először Adammal találkoztam, amikor kiderült, hogy egy szinten vannak a szobáink a panzióban. Abban a pillanatban hirtelen meglepődtem, hogy ott van, de örültem is, hogy megérkeztek és itt vannak, viszont nem szaporítottam nagyon a szót, mert éppen a fürdőszobába indultam és csak egy törölköző volt rajtam.
Aznap este hívott telefonon, hogy van-e tervem estére? Éppen vacsorázni indulnak és örülnének, ha velük tartanék. Elsőre rögtön elkezdtem gondolkozni, hogy most ezt milyen indokkal mondjam le. Nem sokkal hamarabb érkeztem vissza a szobámba és legalább 1,5 óra Én-időt terveztem.
Abban a pillanatban rájöttem, hogy ez Fisterra! Itt nem sértődnek meg, vagy sürgetnek az emberek, ha azt mondom, hogy szívesen megyek, viszont még előtte szükségem van legalább egy órára. Ez be is jött! Mondta, hogy szóljak ha készen vagyok.
Kérdezte, hogy tudok-e ajánlani egy jó helyet a vacsorához? A Tito Bart javasoltam és mondtam, hogy majd később én is csatlakozom. Amikor megérkeztem, beszélgettünk sok mindenről. Négyen voltunk összesen, számomra pont ideális létszám. Többek között elmeséltem, hogy jót mosolyogtam magamban, amikor kérdezte, hogy van-e tervem estére. Azért is vagyok itt részben, mert a hivatásom sok tervezéssel jár, amikor itt vagyok, élvezem, hogy nem kell terveznem.
Miután megvacsoráztak, javasoltam, hogy menjünk át egy másik helyre, mert lehet, hogy ott lesz élőzene. Élőzene nem volt, de elkezdtünk beszélgetni a Camino Mesékről. Mondtam, hogy sok olyan Mese van, ahol MBTI személyiségtipológia alapján elemzem az eseményeket. Erre azt válaszolta, hogy nem olyan régen hallott az Extroverált-Introverált preferenciapárról és nagyon érdekli a téma. Megbeszéltük, hogy küldök neki egy kérdőívet és kitölti.
Adam Ambivertált (az E-I dimenzióban középen van), Ötletpreferenciájú (N), Érző (F) és Rugalmas (P).
Ambivertált, azaz tud extrovertált és introverált módon is működni.
Extrovertált amikor másokkal együtt gyalogol és akkor is, amikor 2 órával azután, hogy megtudott egy olyan hírt, ami nagyon nagy hatással van az életére, azt elmondta nekem. Eddigi tapasztalatom alapján ilyen gyakran történik Fisterrában, velem is történt ilyen.
Introverált, mert miután megtudta ezt a hírt, másnap egész nap egyedül volt. Az osztrák barátja mesélte, hogy nagyon gyakran egyedül gyalogolt az egy hónap alatt és miután elment Fisterrából, jó pár napig semmit sem tudtam róla.
Ötletpreferenciájú(N). A hír hatására olyan helyzetbe került, hogy limitált ideje van dönteni. Eddig programozóként dolgozott, de jobban szeretne egy hozzá közelebb álló dologgal foglalkozni. A nagy képet szeretné látni, azt, hogy mi az a hivatás amit szeret és megadja a számára szintén nagyon fontos szabadságot. Szeret intuíció alapján dönteni.
Érző(F), mert ilyen helyzetekben a szívére hallgat.
Rugalmas(P). Azt mondja, hogy fél dönteni, mert mindig jönnek a kérdések: „Biztos, hogy jól döntöttem? Lehet, a másik lehetőség jobb lenne?” A P-sek egyik jellemzője, hogy halogatják a döntéseiket, mert a lezártság, befejezettség érzése frusztrálja őket, ugyanakkor nagyon könnyen változtatnak, alkalmazkodnak a helyzetekhez és döntenek máshogy. Ez az, amit én erős J-sként folyamatosan tanulok tőlük (többek között, amikor utáltam az egészet). Ez a tervező típusú embereknek egy fejlesztendő terület. Mi hajlamosak vagyunk a döntéseink börtönébe zárni saját magunkat, amiket nagyon nehezen változatunk meg.
Adam Rugalmas (P). 8 éve utazik és különböző országokban él. Folyamatosan keresi az új lehetőségeket és információt gyűjt róluk azzal kapcsolatban, hogy hova utazzon. A marad Spanyolországban, Csehországba-, Svájcba-, Szlovákiába megy, vagy a Magyarországra jön opciókon gondolkozik.
Camino Mesék:
A hírlevélben az új Tudástár cikkekről, Mesékről és Eseményekről értesítjük Önöket, akkor küldünk hírlevelet, ha valóban van mondanivalónk.
