Szerző: Jekkel OrsolyaElkezdtem tájékozódni, olvasni a híreket és láttam, hogy Magyar Péter 2 nap múlva Velencére jön. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy elmegyek. Szerettem volna megnézni élőben azt az embert, aki azt mondja, hogy vége van, mostantól nem kell félni és egy szebb ország lesz a hazánk.
Akkor már készen volt a Mese, aznap akartam posztolni. Átgondoltam és akkor az volt a gondolatom, hogy nem érdekel, hogy milyen károm származik belőle, akkor is elmondom, hogy mit érzek!
1 órával azelőtt, hogy indulnom kellett volna az országjárásra, a tudomásomra jutott, hogy ha túl sok emberhez eljut a Mesém, akkor azzal a közvetlen környezetemben élőknek akár nagy kárt is okozhatok. Addig tele voltam energiával és hirtelen megint elkezdtem félni. Már majdnem eldöntöttem, hogy jó, akkor hagyom az egészet, amikor rájöttem, hogy már megint félek! Ekkor azt mondtam magamnak, hogy jó, ennek vége, nem fogok megint félni. Nem fogok a félelem miatt csendben maradni, majd kitalálok valamit és elindultam. Elindultam, mert szerettem volna látni Magyar Pétert, azt az embert, akiről akkor azt gondoltam, hogy még ha esetleg nem is sikerül megbuktatnia a kormányt, akkor is reményt ad az embereknek. Akkor még volt olyan gondolatom is, hogy legalább majd elmesélhetem a gyerekeimnek és az unokáimnak, hogy személyesen láttam azt az embert, akinek majdnem sikerült.
Már a vasútállomás mellett elhaladva láttam, hogy nagyon sok ember száll le Velencén, de akkor még pár pillanatig nem állt össze a kép. Nem hittem el, amit láttam! Azt láttam, hogy ők mind Tiszások és azért jönnek, hogy meghallgassák Magyar Pétert. Hétköznap délután 14:00 óra volt és én azt hittem, hogy kevesen jönnek, mert dolgoznak. Amikor odaértem Velencére, az első gondolatom az volt, hogy én nem is tudtam, hogy ilyen sokan laknak Velencén. Amikor végignéztem az embereken, azt láttam, hogy nyugodtak, lelkesek és jókedvűek. Abban a pillanatban éreztem először, hogy én is tiszás vagyok!
Amikor ez tudatosult bennem, akkor megint elkezdtem félni, hogy mi van, ha rajta leszek egy képen és ezzel kárt okozok egy számomra fontos személynek.
Akkor dühös lettem, mert akkor már nagyon gyorsan rájöttem, hogy már megint félek és ez elrontott egy számomra nagyon megnyugtató pillanatot. Arra gondoltam, hogy de hát én egy nyugodt tiszás vagyok, akkor most mit csináljak? Hogy posztoljam úgy a Mesét, hogy azzal biztosan senkinek ne okozzak kárt? Fél füllel hallgattam Magyar Péter beszédét és közben járt az agyam. Egy idő után azt vettem észre, hogy már jobban figyelek a beszédre, mint amennyire a megoldáson agyalok. Akkor belém hasított a felismerés, hogy itt vagyok a tiszások között, tiszás vagyok és segíteni szeretnék a kormányváltásban, szóval megkérem Magyar Pétert, hogy ő is segítsen nekem.
Először az volt az ötletem, hogy ha lehet kérdezni, akkor felteszem azt a kérdést, hogy tud-e abban segíteni, hogy annyi emberhez eljusson a Mese, hogy már ne lehessen kárt okozni a környezetemnek, aztán elkezdtem gondolkodni, hogy hogy lehetne a helyzetet röviden és tömören összefoglalni. Akkor elkezdtem összeszedni a gondolataimat és rájöttem, hogy esélytelen, hogy ezt elmondjam fejből, mert annyira fogok izgulni, így leírtam a telefonomba. Alig vártam, hogy lehessen kérdezni. Azt éreztem, hogy teljesen készen állok arra, hogy ezt mikrofonba elmondjam. Vége lett a beszédnek és láttam, hogy nem lesz kérdésszekció. Gondoltam, hogy sietnek tovább. Akkor már úgy voltam vele, hogy ha törik, ha szakad, beszélni fogok Magyar Péterrel. Beálltam a sorba, hogy eljussak hozzá, de nagyon sokan voltak. Megkérdeztem az egyik szervezőt, hogy meg fogja-e várni, hogy mindenkivel beszéljen vagy elképzelhető, hogy hamarabb tovább fog menni. Azt mondta, hogy nem biztos, hogy lesz idő mindenkire. Ekkor az első gondolatom az volt, hogy akkor tolakodni fogok, de ezt hamar elvetettem, mert rájöttem, hogy az nem én vagyok. Utána eszembe jutott, hogy minden le van írva a telefonomban.
Kivártam, hogy legyen lehetőségem odanyújtani a telefonom és megkértem, hogy olvassa el. Megnézte és azt mondta, hogy ne haragudjak, de most erre nincs idő. Mondtam neki, hogy kérlek, nagyon rövid. Elolvasta és megkérdezte, hogy hogy tud segíteni ezzel a Mesével. Mondtam, hogy jusson el minél több emberhez. Mondta, hogy oké, a kollégái segítenek. Kaptam egy email címet, ahova elküldhetem a Mesét, amikor kész van.
Amikor megkaptam az email címet, rögtön elindultam hazafelé és hirtelen nem hittem el, hogy ezt tényleg megcsináltam és odamentem Magyar Péterhez. Nagyon büszke voltam magamra és azt éreztem, hogy most sokat tettem a hazámért.
Hazafelé elolvastam még egyszer, hogy mit írtam a telefonomba és rájöttem, hogy ezt bőven lehetett volna rövidebben és tömörebben összefoglalni. Megszámoltam és nyolc többszörösen összetett mondatot olvasott el és értelmezett úgy, hogy rohanásban volt és nagyon sokan voltak körülötte. Rájöttem, hogy ő meghallgatja az embereket. Ez egy nagyon fura és ismeretlen, de nagyon jó érzés volt.
Az volt az érzésem, hogy én bízok és hiszek ebben az emberben, mert:
Figyelt rám, elolvasta a nyolc többszörösen összetett mondatból álló mondandómat és kaptam egy e-mail címet, ami számomra biztonságot jelent. Dönthetett volna, úgy, hogy azt mondja, hogy ne haragudjak, de erre most tényleg nincs ideje. Helyette úgy döntött, hogy figyel rám és ez nagyon megnyugtató volt. Elég nagy a fantáziám, de azt, hogy ezt a másik oldal vezére megtette volna, sehogy sem tudom elképzelni, hiszen ő be sem megy az emberek közé.
Az a célja, hogy az emberek ne féljenek és nyugalom legyen. A másik oldal folyamatosan rossz dolgokról beszél (háború, halál, szegénység, ukrajna, konfliktus, nem lesz benzin/gáz, hideg lesz, rossz lesz), ő meg azt mondja, hogy jó lesz. Elmondja, hogy azokkal a dolgokkal fognak foglalkozni, ami a magyar embereknek jó (oktatás és egészségügy fejlesztés, gazdaság piaci viszonyainak visszaállatása, alkotmányos jogrend visszaállítása, hatalmi ágak szétválasztása, környezetvédelem helyreállítása, stb.) Ez számomra megnyugtató és biztonságot ad.
Annak ellenére teszem ezt, hogy sok embertől azt halllom, hogy “Hogy bízhatnék benne, hiszen elárulta a saját pártját?”. Megnéztem a Tavaszi szél című filmet és ott azt láttam, hogy a már korábban is meglévő kritikus hozzáállása a kegyelmi botrány után tetőzött. Dühös lett, mert annak ellenére, hogy addig a volt felesége mindent megtett, hogy a kormánypártot segítse, ráhúzták a vizes lepedőt. Annak ellenére, hogy Varga Judit nem szabad akaratából hozta meg a döntést, hanem “fentről” megmondták neki, ő vitte el a balhét. Ezután érezte úgy Magyar Péter, hogy azok, akikben eddig mindketten hittek elárulták őket és emiatt nagyon dühös lett. Számomra teljesen elfogadható, hogy ezek után teljesen megforult a világa és mindent máshogy látott. Én emiatt egyáltalán nem érzem árulónak.
Azt látom, hogy az elején dühös volt viszont most már nyugalmat sugároz és kommunikál. Azt látom, hogy folyamatosan tanul és fejlődik. Én úgy látom, hogy a kormány oldal nagyon gyakran dühös és félelmet kelt. Ez régebben gyakran félelmet keltett bennem, de most már nem, mert nem figyelek rá. Több embertől hallottam, hogy Magyar Péter olyan, mint a másik párt vezetője, ugyanaz a sok hazugság, feszültség és konfliktus generálás jön belőle is. Én erről azt gondolom, hogy az elején lehetett ez az érzésünk abban az esetben, ha a kormánypárt kommunikációján keresztül ismertük meg, mert akkor dühös volt. Most viszont, hogy meghallgattam őt és látom, hogy figyel, tanul és fejlődik, ez számomra nyugalmat és biztonságot jelent.
Azt látom, hogy a Tisza képviselőjelöltjei újak a politikában, egyiknek sem volt még botránya, nem hallottam, olvastam rosszat róluk. Nagyon különbözőek, de számomra gondolkodó, megbízható és a saját területükön hiteles emberek. Ők és azok is, akik mostanában álltak fel és mondták el az igazságot, mind bíznak és hisznek benne. A kormánypártban nem látok ilyen személyeket. Azt látom, hogy ott a legfőbb cél a lopás és ennek eltussolása. Nem bízom bennük.
Én úgy látom, hogy nem a jobb vagy a bal oldalt, hanem a magyar embereket képviseli.
Annak ellenére, hogy tudom, hogy sokan nem értenek egyet mindennel, amit mond, Ő az egyetlen esélyünk arra, hogy megszabaduljunk azoktól, akik szétlopják az országot és nyomorba döntik a társadalom alsóbb rétegeit.
Most volt egy telefonhívásom. Amikor felvettem és meghallottam Magyar Péter hangját, kicsit megijedtem, hogy meg akar majd győzni. Az volt az első gondolatom, hogy engem nem kell, Veled vagyok, éppen Mesét írok! A meggyőzés helyett annyit kért, hogy menjek el szavazni és, ha megyek nyomjam meg az 1-es gombot. Megnyomtam. Ez ismét megnyugtatott. Megnyugtatott az a tudat, hogy mèg a végjàtékban sem süllyed le a kormány szintjére. Nem kezd el macskás fadíszezni, pedig bőven tudna olyan tényeket mondani, amivel a bizonytalanok egy részét meg tudná győzni. Amikor a kormánypárt automatája hív, már rögtön lerakom. Az elején még gondoltam, hogy végighallgatom, hogy tudjam mit mondanak, de aztán rájöttem, hogy ez nem ér annyit, hogy esetlegesen kockáztassam azt, hogy pár percre ismét elrabolják a nyugalmamat! Néha elmélázom azon, hogy hol van az a morális és erkölcsi határ, amit már nem lépnek àt a hatalom megtartása érdekében. Úgy látom, hogy ez a határ nem létezik.
Már az, hogy idáig eljutott egy óriási csoda! Én hiszek a csodákban!
Meg azért, mert neki köszönhetően én már nem félek!
Vége van!
A Mesét este folytatom!
Köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel és elolvastad a Mesémet. Ha úgy látod, gondolod, érzed, hogy vannak benne olyan gondolatok, érzések, amik mások számára is érdekesek lehetnek, akkor kérlek oszd meg velük! Köszönöm!
Már nem félek! I.: https://caminomesek.hu/_68
Már nem félek! II.: https://caminomesek.hu/mar-nem-felek-_69
Már nem félek! III.: https://caminomesek.hu/_70
Camino Mesék:
