Barion Pixel

Menü

Asszertív Tréning

Buen Camino II.

Buen Camino I. Még 6+1 dolog, amit 2022-ben tanultam:  1. Könnyen és egyszerűen. Az Asszertív Tréning weboldalt 2020 novemberében kezdtük és 2022 májusában készült el. Az elején még a feladat gondolatától is rossz kedvem lett. Nagyon sok a részlet, amit utálok (erősen N-es személyiség vagyok), ennek megfelelően be is vonzottam azt, hogy nagyon nehéz és borzalmas ez a feladat és az is volt. Amikor egyszer már majdnem azt hittem, hogy kész van, akkor hirtelen az egészet újra kellett kezdeni egy másik rendszerben. Amikor rájöttem arra, hogy teljesen feleslegesen fizettem ki egy teljes weboldal elkészítését, akkor végre megtanultam, hogy „Nem akarásnak nyögés a vége”.   A gépemen átraktam minden fájlt a „Szeretem csinálni” mappába és onnantól kezdve könnyen és egyszerűen fejlődött és épült fel a weboldal. A gondolataimból lesznek az érzéseim, aminek köszönhetően a helyzethez való hozzáállásomon keresztül alakítom saját magam a történéseket. Amikor azt érzem, hogy ez nagyon nehéz lesz, akkor mindig eszembe jut, hogy nézzek ki a saját dobozomból, váltsak nézőpontot, vizsgáljam meg kívülről a helyzetem. Ilyenkor mindig találok egy olyan megoldást, ami sokkal jobb, mint amik eddig eszembe jutottak és könnyen és egyszerűen tudom kivitelezni. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, csak nézőpontot kell váltanom. Azt is megtanultam, hogy a részletekhez való hozzáállásomon is tudok pozitív irányba változtatni, ha fontos az adott feladat. Igaz számomra nagyobb energia, de ha szeretném, meg tudom tenni.         2. Ne ítélj! 2022 nyarán majdnem nagyon sok élménytől és tanulástól fosztottam meg saját magam azáltal, hogy előítéletek voltam bennem. Előtte azt gondoltam, hogy ezzel én már dolgoztam, én már nem vagyok előítéletes, de kiderült, hogy mégis volt még bennem. Akkor megtanultam, hogy előítéletmentesen sokkal szebb az élet. Később arra is rájöttem, mennyire fontos, hogy a saját magammal szembeni előítéleteken is dolgozzak. Amikor túl magas elvárást támasztok saját magammal szemben, az egy előítélet. Amikor dühös vagyok magamra vagy másokra, az is egy előítélet. Amikor dühös vagyok, akkor tehetetlennek érzem magam, mert azt gondolom, hogy nincs hatásom a végkimenetelre. Amikor megértettem azt, hogy én vagyok a felelős az életemért, az nagyon sokat segített abban, hogy az ilyen jellegű gondolatokat, ezáltal érzéseket el tudjam engedni és sokkal szabadabbnak érezzem magam.         3.    Mások mit szólnak? Régebben is sokat nevettünk már az azon a barátaimmal, hogy én mindig úgy éltem az életem, hogy a figyelmemnek csak kis része volt azon, hogy mások mit fognak majd szólni ahhoz, ha ezt meg ezt csinálom. Finisterrében rájöttem arra, teljesen felesleges ezzel foglalkozni, mert az egy feltételezés. Itt feltehetném a már híressé vált kérdést „Tisztelettel kérdezem azoktól, akik úgy élték le az életüket, hogy „mit szól majd a falu népe?”, hogy végül mit szóltak?"         4.    A pozitív visszajelzés hatalma. A pozitív visszajelzést mindig nagyon értékes eszköznek tartottam, viszont 2022-ben valahogy sokkal többet kaptam, mint előtte és mivel gyakorlatban tapasztaltam, hogy milyen jó, emiatt én is sokkal többet adtam, ami pozitív irányba terelte a kapcsolataimat. Amellett, hogy másoknak is, saját magamnak is többet adtam. Mindig adtam magamnak pozitív visszajelzést, amikor rossz kedvem volt. Amikor például Burgosban felszálltam a buszra, akkor nagyon büszke voltam magamra, hogy addig elgyalogoltam és amiatt pedig kifejezetten, hogy gyulladt bokával is ilyen sokáig kitartottam, viszont ott volt az ideje, hogy változtassak. Ennek köszönhetően megjött az erőm és ismét élveztem a gyaloglást 2 nap pihenő után.         5.    A siker az egyetlen utam. Amikor rájöttem arra, hogy minden, ami velem történik, azért én vagyok a felelős, akkor úgy döntöttem, hogy ha én vezetem a saját életem hajóját, akkor nem engedem, hogy más irányba sodorjon a szél. Ez erőt adott, mindig tudtam, hogy jó fog történni, mert bíztam ebben. Vagy tanultam, vagy kiléptem a komfortzónámból, vagy elkezdtem máshogy csinálni, aminek köszönhetően folyamatosan sikerek keresztezik az utam.        6.    Erőforrások. Tudom saját magamról, hogy mivel vizuális vagyok, ezért nekem a képek, feliratok nagyon nagy erőforrások tudnak lenni. Tudatosan tele van a környezetem vizuális erőforrásokkal (képek, tárgyak, feliratok).   +1 Álmodj! Egy évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy 2023-ban ilyenkor ismét Spanyolországban leszek. Decemberben, amikor megvettem a repülőjegyet saját magam karácsonyi ajándékaként, még azt láttam reálisnak, hogy egy hetet tudok maradni. Január elején még kérdéses volt, hogy egyáltalán tudok-e jönni, akkor csak egy álom volt számomra az, amit ma már biztosan tudok, hogy 3 hétig leszek Spanyolországban.  Január elején, amikor el voltam keseredve, mert attól féltem, hogy nem fogok tudni elindulni, azt mondtam magamnak, hogy ebből elég! Azzal, hogy ettől félek, nem fogok előrébb jutni. Ahol a figyelmem, ott a világom! Elkezdtem az előttem álló feladatokkal foglalkozni és nem gondolkoztam azon, hogy tudok-e majd menni. Csak azon volt a figyelmem, hogy mindent megoldjak. Amikor azt éreztem, hogy nagy és bonyolult a feladat, akkor eszembe jutott, hogy „Könnyen és egyszerűen!” és megváltoztattam a hozzáállásomat vagy nézőpontot váltottam. Amikor pár hét múlva elkezdtem tervezni a következő pár hónapot, akkor azt vettem észre, hogy még 2 hét is belefér. Pár nap múlva pedig arra is rájöttem, hogy kisebb változtatásokkal a 3 hetet is meg tudom oldani. Amikor lefoglaltam a repülőjegyet visszafelé is, akkor értettem meg igazán azt, amit egy barátom mondott nekem a nyáron. Azt mondta, hogy álmodjak! Akkor még csak a részleteket láttam, nem állt még össze a kép és rájöttem, hogy emiatt nem tudtam álmodni, ezért már mindig a terveim közötti összefüggésekre építek, a célt és a nagy képet keresem. Ennek köszönhetően február 11-én megtartottam az első Camino Tréningemet, ami a résztvevők visszajelzései alapján sikeres volt. Arra vonatkozóan, hogy Finisterrében mit fogok csinálni 2 hétig, nincsenek konkrét terveim, egyetlen célom, hogy megtaláljam a tréninghelyszínt, ahol a nyáron a Camino Tréningeket fogom tartani. A Camino és az (El)induló tréningekre hirtelen a terveimet is felülmúlta az érdeklődés és Május 22-23-24-én tartom az első 3 napos Elvonuló Camino Tréninget, ami mindig nagy álmom volt. A Camino Mesék olvasóinak száma egyre növekszik. A 40 nap Finisterrébent 2498-an, a Tízmilliószoros napokat 1539-en és a Buen Camino I. részét 2246-an olvasták. Amióta ezeket megtanultam, azóta tudok álmodni és azóta meg is valósítom az álmaimat úgy, hogy közben élvezem azt, amit csinálok. Álmodj! Élvezd az Utad! Buen Camino!  


Asszertív Tréning

A tréner

Amikor 2022 decemberében Fisterrában voltam, felkértek, hogy tartsak egy előadást 2023. január 20-án arról, hogy mit tanultam a Caminon, mint tréner. Nagyon örültem neki és rögtön igent mondtam. Ezt szoktam a „Fisterra effektus”- nak nevezni. Amikor ott vagyok, mindig nagyon jó dolgok történnek velem. Két okból voltam boldog. Egyrészt egy általam szakmailag nagyrabecsült egyesület szervezi az eseményt, másrészt pedig rájöttem, hogy ezen még nem is gondolkoztam el mélyebben, ezért remek alkalomnak tartottam, hogy átgondoljam ezt a kérdést. 6+1 dolog, amit a Caminon tanultam, mint tréner: 1.    Elvárások. A Camino-n megtanultam, hogy másokkal szemben semmilyen, magammal szemben nagyon magas elvárásaim legyenek. Ha van elvárásom a résztvevők felé, akkor annak megfelelően tartom a tréninget, aminek köszönhetően befolyásolhatom őket. Ha magas elvárásaim vannak magam felé, akkor mindent beleadok a siker érdekében. Azt is megtanultam viszont, hogy ezzel kapcsolatban akármikor dönthetek másképp és változtathatok.   2.    Tervezz! Változtass! A tréningekre eddig is mindig konkrét tervekkel indultam. Ezt továbbra is nagyon fontosnak tartom, viszont ennél is fontosabbnak, hogy ezen akármikor változtathatok.   3.    Vizualizálj! Én személy szerint nagyon vizuális vagyok, ezért eddig is nagy hangsúlyt fektettem a tréningeken a vizuális elemekre. Megtanultam, hogy mivel vizuális vagyok, ezért én így tudok a legjobban célt kitűzni, akár tréninggel, akár magánélettel kapcsolatos. Eddig is sok post-it em volt  azokon a helyeken, ahol gyakran látom, most még több lett.   4.    MBTI alapján A MBTI személyiségtipológia alapján vannak olyan típusú dimenziók, amik engem alapvetően idegesítenek, vagy nagyobb kihívást jelent számomra a közös hang megtalálása. Megtanultam, hogy minden tréning a résztvevőknek szól. Ezért már annak ellenére, hogy én alapvetően másképpen működöm, mindig a résztvevők betűit veszem figyelembe.   5.    Állj meg, gondold át! Mivel introverált vagyok, ezért a tréningeken a szüneteket szeretem mindig egyedül tölteni. Ilyenkor gondolom át az addig történteket és tervezem meg a továbbiakat. Eldöntöm, hogy jó-e a tematika, amivel készültem, vagy szükséges-e az, hogy változtassak. Többször kaptam olyan visszajelzést, hogy lehetnék kicsit „beszélgetősebb” a szünetekben. Már tudom, hogy introvertáltként ez a tréneri varázserőm, ezért már nincs lelkiismeretfurdalásom, amikor a szünetekben 1-2 perc beszélgetés után elmegyek egyedül sétálni.   6.    Hála Megtanultam, hogy nagyon fontos, hogy emlékezzek arra, hogy milyen hálás vagyok mindenkinek, akitől szakmailag tanultam. Egyszer egy barátom, akivel telefonon beszélgettem, viccesen megkérdezte, hogy: „Ma még nem vetted le a tréner ruhádat?”. Akkor jót nevettünk azon, hogy milyen sok szerep van az ember életében. Ha folyamatosan emlékeztetem magam arra, hogy milyen hálás vagyok nekik, akkor a tréningeken az ő „tréner ruhájuk” is rajtam van, azaz folyamatosan számíthatok az ő tudásukra és tapasztalatukra, amikor kint állok a résztvevők előtt.   +1. Találd meg a saját Utad! Légy hálás mindenért, amit tanultál és találd meg a saját utad! Már régóta dolgoztam egy módszertanon, ami a sajátom. Rendszerbe foglaltam mindazt a szakmai tudást, amit az eddigi utam során megtanultam és azokat a gyakorlatokat, amik a 2020-as év után segítettek felállni. Mindig terveztem, hogy elkezdem továbbfejleszteni, azonban mindig volt olyan, amit ott és akkor sürgősebbnek tartottam.   Amikor a nyáron egyszer ültem az óceánparton Fisterrában, akkor mélyebben elgondolkoztam azon, hogy mi a célom, mivel szeretnék foglalkozni. Rájöttem arra, hogy az egyik célom az, hogy ezzel a saját módszertanommal is támogassak másokat és eldöntöttem, hogy Camino Tréningeket fogok tartani. A Camino megtanított arra, hogy „Ne agyalj, csak csináld!”. A saját utamat senki nem fogja helyettem járni!


Asszertív Tréning

Péntek 13.

Amikor ma, 2023. január 13-án elkezdtem elolvasni ezt a cikket, kissé szkeptikus voltam. Azonban négy gondolat megragadta a figyelmem, ami miatt többször is figyelmesen elolvastam és átgondoltam. „Péntek 13-nak sokak hitrendszere szerint köze van a babonához. Ha fekete macskát látsz, az balszerencsét hoz, ha négy levelű lóherét találsz, az nagy szerencsét jelent stb., elsősorban ezekre a hitrendszerbéli dolgokra gondolok, melyekben sokan hisznek még napjainkban is.” Valahogy, amikor rossz napom van, mindig átmegy előttem egy fekete macska az úton. Régebben dühös lettem, hogy még te is? Vagy elkezdtem magam sajnálni, hogy milyen szerencsétlen vagyok és rendre történt valami rossz, vagy olyan, amit akkor annak értékeltem. Amióta rájöttem arra, hogy én vagyok a felelős az életemért, azóta mindig hálás vagyok a fekete macskáknak, mert tudom, hogy szerencsét hoznak. Rájöttem arra, hogy minden jelet úgy értelmezek, ahogy én szeretném. Ennek megfelelően lesz pozitív vagy negatív a hozzáállásom, aminek köszönhetően én alakítom tovább a történéseket. 2.  „Teljesen mindEGY, miben hiszünk, hatással van-e ránk január 13. péntek, vagy nincs” Az életemben egy út van, a saját utam. Én alakítom, merre megyek.  3. „Amikor beaktiválódik ez az energia, akkor hatalmas, RADIKÁLIS ÁTALAKULÁSBAN vagyunk, ilyenkor történik meg az az átminősülés, amiben meg kell halnia azoknak a minőségeknek - dolgoknak - működéseknek - kapcsolódásoknak - szokásoknak stb., melyek lehúznak, mérgeznek, visszatartanak, mérgeznek és gátolnak a szintemelkedésben.” Amikor eldöntöm, hogy máshogy csinálom, hatalmas energiák keletkeznek bennem, amik óriási dolgokra képesek. Amikor lerakom a régi szokásom és elkezdem máshogy csinálni, mint eddig. Amikor hajlandó vagyok szembe nézni magammal, amikor elkezdek tanulni. 4.     „Ilyenkor lehet SORSOT FORDíTANI, ha szükséges, meghozni olyan RADIKÁLIS DÖNTÉSEKET is, melyekhez eddig nem volt erőnk.” Elkezdtem gondolkozni azon, hogy mikor voltak azok a döntéseim, amik nagy hatással voltak az utamra? Azok a pillanatok, amikor hajlandó voltam máshogy csinálni, mint eddig.  6+1 döntés, ami számomra sorsfordító volt 2022-ben: 1.     2022. január 18. Ezen a napon vettem meg a repülőjegyemet az El-Caminora. Előtte napon már kiírtam post-ittel a falamra, hogy „Májusban vagy októberben megyek az El-Caminora”. Azon a napon utánanéztem, hogy ezekben a hónapokban a legjobb indulni a francia-út-on mindent figyelembevéve (időjárás, tömeg). Amikor ránéztem a feliratra, éreztem, hogy ebből október lesz, aztán meg lehet 2023. május. Biztos mindig lesz valami indokom, hogy halogassam. Amikor erre rájöttem, úgy döntöttem, hogy 2022-ben megyek és mivel nyáron szeretettem volna a végén, az óceán parton 1 maximum 2 hetet eltölteni, ezért megvettem a repülőjegyet. Abban a pillanatban, hogy ezzel megvolt a célom, megtáltosodtam. Minden sikerült, tele voltam energiával.  2.     2022. június 6. Ezen a napon döntöttem úgy, hogy felszállok a buszra. Reggel nagyon pocsékul éreztem magam. Fájt a lábam, alig haladtam valamit az elmúlt 1,5 hétben és még nagyon messze volt a cél. Elvesztettem a célom.  Ekkor rájöttem arra, hogy valamit változtatnom kell, mert utáltam az egészet. Amikor eldöntöttem, hogy másnap felszállok a buszra és előre megyek, ezáltal közelebb kerülök az óceán parthoz, megint erőre kaptam. Még plusz 2 nap pihenő után elkezdtem élvezni a gyaloglást. 3.     2022. június 21. Ezen a napon érkeztem meg Finisterrébe. Már Cee-től folyamatosan a Camino Ninja alkalmazást bújtam. Megterveztem, hogy milyen sorrendben nézem meg az albergueket (zarándok szállás). Nem is élveztem az utat, csak terveztem. Miután megnéztem az összes alberguet Finisterrében, amit elterveztem, rájöttem, hogy most még ezt nem kell eldöntenem. Nem is néztem még meg az Óceánt, amióta itt vagyok, csak keresek valamit.  Ekkor eldöntöttem, hogy megváltoztatom a tervem és leülök valahova egy kicsit. Nem, nem baj, hogy még nem tudtam, hol alszom aznap. Lehet máshogy is csinálni, nem mindig csak úgy, ahogy szoktam (erősen tervezős típus vagyok).  Leültem a kikötőben, néztem a vizet és akkor jött oda hozzám az ír író, aki azt javasolta, hogy menjek a Penzion Lopezbe, ő is ott lakik és csak 20 euró egy éjszaka panoráma terasszal.  Amikor beléptem a szobámba, nem hittem el, hogy tényleg ott vagyok. Abban a szobában, amit annak ellenére, hogy először csak egy napra vettem ki, ami végül 40 napig volt az otthonom. 4.     2022. július 1. Ezen a napon módosítottam először a repülőjegyemet. Július 9-re szólt az első repülőjegyem. Több, mint 2 hét Finisterrében. Ezen a napon úgy döntöttem, hogy szeretem magam annyira, hogy maradhatok még 10 napot a születésnapomig. 5.     2022. augusztus 17. Ezen a napon vettem meg a jegyemet vissza Finisterrébe októberre. Előtte augusztus 3-án értem haza. Sokkolva voltam és vissza akartam menni, mindenképpen. Ezen a napon úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, akkor is vissza megyek és megvettem. Ismét volt célom, ismét tele voltam energiával. 6.     2022. augusztus 31. Ez a nap volt a KATA megszűnése. Eddig nagyon dolgoztam egészen augusztus eleje óta, de azért féltem is rendesen hogy mi lesz utána. Ezen a napon úgy döntöttem, hogy nem félek és hiszek magamban! +1. 2022. október 17. Egy nappal ezelőtt találkoztam egy ismerős lánnyal, pár méterrel azután, hogy kiléptem a panzióból. Megszólított, hogy Orsi, emlékszel rám? Igen, emlékeztem. Az én csoportomban volt a gólyatáborban az egyetemen és utána egy diákszervezetben is dolgoztunk együtt. A testvérével volt és egy nappal korábban érkeztek meg, ők is a francia-úton gyalogoltak. Nagyon örültünk egymásnak, beszélgettünk sok mindenről, javasoltam nekik, hogy ha maradnak még, akkor ott ahol én lakom nagyon jó a kilátás. Rögtön meg is mutattam nekik a teraszomat, hiszem a tövében álltunk. Amikor másodjára találkoztunk, mondták, hogy már ők is ott laknak, kiderült, hogy pont a szomszédaim. Mondták, hogy sokat gondolkoztak azon, amit előtte napon beszélgettünk és miért nem coacholom ott a zarándokokat, akik megérkeznek? Biztos lenne rá igény és mondtak még sok ötletet. Miután elváltunk, rájöttem, hogy ismét nem néztem ki a dobozból és nagyon fekete-fehérben láttam a dolgokat. Rosszul éreztem magam, mert azt gondoltam, hogy el kell döntenem, hogy Magyarországon vagy Spanyolországban fogok-e élni. Úgy döntöttem, hogy nem kell dönteni és nem vagy-vagy. Itt is lehet nyer-nyer. 2 nap múlva, mikor elmentek a lányok, ezt az üzenetet találtam a szobám ajtaján és ekkor rájöttem, hogy már megint majdnem elfelejtettem, hogy Buen Camino! (Jó utat!) Nagyon hálás voltam nekik! Teljesen mindegy, hogy mit csinálok, hogy döntök, rajtam múlik, hogy élvezem-e a saját utam. Indulj el! Buen Camino!  


Asszertív Tréning

Buen Camino I.

6+1 dolog, amit 2022-ben tanultam:   1.             Légy Te az első a saját listádon. Megtanultam azt, hogy első legyek a saját listámon. Akkor is, ha nagyon szeretnék a másiknak segíteni és akkor is, ha érzelmileg kötődőm a másikhoz. Ha nekem ez a kapcsolat már nem jó, akkor elmegyek és a saját utam járom tovább. Ha fontos nekem az ügy, akkor meghúzom a határokat olyan módon, hogy az nyer-nyer legyen mindenkinek. 2.       Ne agyalj, csak csináld. Amikor 2022. január 18-án megvettem a repülőjegyem az El-Caminora. Akkor nagyon sok kételyem volt azzal kapcsolatban, hogy május 16-án, 2 hónapra el fogok-e tudni utazni? Annyi információm volt az utakról, hogy melyik hány kilométer hosszú és hova érdemes repülni Magyarországról. Láttam, hogy a Francia-út körülbelül 800 km hosszú és Saint-Jean-Pied-de-Port-ból indul. Ezt tartottam megfelelőnek, a leghosszabb, az 1 200  km-es utat túl soknak gondoltam, ugyanakkor ennél rövidebbet nem szerettem volna. Találtam egy ideális időpontban lévő jegyet Párizsba (Párizs volt az első abban a listában, amit a francia úton indulóknak javasoltak, mint érkezési város). Elkezdtem blogokat olvasni a Caminoval kapcsolatban, aminek hatására elkezdtem halogatni a megvásárlását. Ekkor feltettem magamnak a kérdést, hogy „Eldöntöttem, hogy idén elindulok az El-Caminon?” Amire kissé határozatlanul azt mondtam, hogy igen. Akkor a többi részlet az most teljesen mindegy és ezzel a lendülettel megvettem a jegyet. 3.       Tervezz, Változtass. Rájöttem arra, hogy nekem erős J-sként a tervezés a varázserőm, viszont azt is megtanultam, hogy a fejlesztendő területem, hogy nehezen változtatok. Amikor utáltam az egészet és több, mint 100 km-t gyulladt bokával gyalogoltam, akkor igen fájdalmas volt, de végre megtanultam, hogy akármikor dönthetek máshogy, mint ahogy előzetesen megterveztem. A Fisterrában töltött 40 nap alatt négy lefoglalt repülőjegyem volt visszafelé. Amikor június közepén megérkeztem, akkor az volt a tervem, hogy egy hetet maradok. Annyira megtanultam azt, hogy változtathatok, hogy végül augusztus elején jöttem haza. Amikor hazaértem, elkeseredtem, hogy hogy fogom megoldani azt, hogy itthon is és Fisterrában is lehessek. Ekkor eszembe jutott, hogy a tervezés a varázserőm és az, hogy gyorsan döntök. Gyorsan megvettem egy repülőjegyet októberre. Ezzel megvolt a tervem, hogy hogy fogok visszamenni és máris tele voltam energiával. Annak érdekében, hogy ezt legközelebb is szem előtt tartsam, rögtön ki is post-iteltem a falamra. Már csak az óra körül volt szabad hely, ennek akkor nem tulajdonítottam különösebben nagy jelentőséget. Aztán pár héttel később rájöttem arra, hogy számomra az is időrabló, amikor nincs tervem és, az is, amikor nem veszem észre, hogy változtatnom kellene. 4.       Ahol a figyelmed, ott a világod. Annak ellenére, hogy a nyáron azt éreztem, hogy egy sokkal rosszabb Magyarországra fogok hazajönni, amíg kint voltam, a figyelmem azokon a dolgokon voltak, amik ott történtek. Az események lényegi részleteit követtem, de ennyiben kimerült az erre fordított energiám. Tudatosan figyeltem arra, hogy a figyelmem pozitív dolgokon legyen. Amikor 2020-ban a COVID járvány igen nagy hatással volt rám, akkor ezt még nem tudtam alkalmazni és nagyon rosszul éreztem magam nagyon hosszú ideig. Fisterrában megtanultam, hogy ha a jó dolgokra figyelek és mindig arra koncentrálok, hogy ebből mit tanulok, akkor egy idő után már automatikusan ebből a szemszögből látom a helyzeteket. 5.       „Ne nézz hátra Malacka, nem arra megyünk” Nagyon fontos, hogy tanuljak a múltból, viszont ne az határozza meg a jelenemet. Ha azok miatt érzem rosszul magam, amik a múltban történtek, akkor nem tudom élvezni a jelent. A múlttal kapcsolatban nagyon fontosnak tartom, hogy végiggondoljam, hogy mik történtek és elfogadjam azt, hogy akkor a legjobb tudásomnak megfelelően cselekedtem az adott helyzetben. Rendben van az, hogy akkor milyen érzéseim, gondolataim voltak. 6.       Hála. Hála mások felé: Ha képes vagyok azért hálával gondolni azokra az emberekre, akikkel kapcsolatban azt éreztem vagy azt gondoltam, hogy bántottak, mert tanultam valamit nekik köszönhetően, akkor az már egy lépés a konfliktus elengedése felé. Hála saját magam felé: Ha hálás vagyok magamnak azért, mert az adott helyzetben a legjobb tudásomnak megfelelően cselekedtem, vagy mert saját magamat raktam a listám első helyére, akkor máris csökkennek a bennem lévő múlttal kapcsolatos negatív érzések. +1 Buen Camino! (Jó utat!) Azt gondoltam, hogy elindulok az El-Caminon és más emberként jövök haza. Ez így volt, viszont az is igaz, hogy az Utamnak nem volt vége, amikor 640 legyalogolt kilométer után megérkeztem Fisterrába. Ott jöttem rá, hogy az Utam az egész eddigi életem, amit minden napommal folytatok és nagyon nem mindegy, hogy közben hogy érzem magam. Ezért ott úgy döntöttem, hogy csak olyan dolgot csinálok hosszú távon, amit élvezek. Ha nem tehetem ezt meg, akkor olyanná alakítom az életem, hogy megtehessem. Ha rövid távon nem élvezem, viszont a hosszútávú céljaimat támogatja, akkor a saját, helyzethez való viszonyomat változtatom meg.   (Folytatás Buen Camino II.)


Asszertív Tréning

Tízmilliószoros napok

2019. február 19. (kedd): Ezen a napon vezető tréner voltam egy olyan cégnél, ahol azon a napon a cég szakmai vezető utódjelöltje is voltam és két nagyon jó barátom is ott dolgozott. Egész nap önismereti tréningen voltunk! Azt éreztem, hogy: „Ez az! Alakulnak a dolgok! Ez volt az első Tízmilliószoros nap, amiről tudtam, hogy az.   2019. május 18. (szombat): Éves stratégiát csináltunk a cég tulajdonosával, aki egyben a szakmai példaképem is volt. Ebédre a kedvenc ételemet ettük, amit direkt erre a napra főztem. „Munka” közben elmentünk úszni, ami mindkettőnk közös hobbyja volt és annak érdekében is mentünk, hogy sokat „ússzunk a sikerben” a jövőben. Beszélgetéseink közben kimondtam, hogy „ Én tréner vagyok, én másokat tanítok, nehogy már nekem valami bajom legyen!” Ekkor nagyot nevetett és nagy betűkkel felírta ezt az egyik Flip-chart táblára. Este, miután hazaértem azon gondolkoztam, hogy lehet akkor még nekem is van dolgom magammal? 2019. július 6. (szombat): Ezen a napon nem is tudtam, hogy tízmilliószoros nap van. Ezen a napon annyit dolgoztam, hogy a naptáram óráról órára be volt osztva és már hónapok óta átlagosan heti 3-4 nap tréninget tartottam (Véleményem szerint trénerként a heti maxium 2 nap tréning az ideális az egészséges munka-magánélet egyensúly szempontjából). Ekkor már aláírt adásvételi szerződésem voltt a hzázamra, ami megvásárlása végre biztonságot jelentett számomra, ezért egyáltalán nem bántam, hogy ilyen sokat dolgozom.   2019. november 18. (hétfő): Előtte szombaton érkeztünk haza Magyarországra egy 3 hetes amerikai útról, a cég vezetőjével egy 2 hetes személyiségfejlesztő tréningen voltunk Floridában. 1 hétig utaztunk és nagyon sok outlet centert meglátogattunk. Azon a napon éppen a cég amerikai terjeszkedésére készítettük a stratégiát, Disney stratégia alapján. Ezen a hétfőn az új Calvin Klein ruhámban voltam és azon gondolkoztam, hogy milyen jó, hogy ilyen sok outletben voltunk Amerikában, mert a Calvin Klein, Columbia, Tommy Hilfiger, és Levis márkák igencsak közel kerültek a szívemhez.   2020. március 9.(hétfő): Azon a napon tele voltam energiával, már tudatosan foglalkoztam önismerettel. Szombat este egyedül elmentem Veszprémbe a Hétköznapi csalódások koncertre azért, hogy szembenézzek a múltam egy időszakával. Pénteken este jöttem rá, hogy még van vele dolgom és azzal a lendülettel utánanéztem, hogy hol lesz legközelebb koncert. Láttam, hogy Veszprémben és még éjszaka lefoglaltam az aznapi szállásomat, ezzel is megelőzve, hogy szombat reggel ezt kevésbé érezzem jó ötletnek. A koncert nagyon jó volt, végig gyorsan, de óvatosan vezettem. Azt éreztem, hogy szabad vagyok és imádok vezetni! A hétfő reggel kicsit döcögősen indult, mert a cég tulajdonosának balesete volt az álmai szalonautójával. Nem baj, gondoltam, ez nem jelent semmit, ettől még Tízmilliószoros nap van. Mikor este hazaértem, azon gondolkoztam, most rossz érzésem van. Mint, amikor a Trónok Harcában valaki azt mondja, hogy „Közeleg a tél!”   2020. június 5. (péntek): 2020. március 13-14-15-én, úgy éreztem, hogy egy hétvége alatt romba dőlt az életem. Elindult a Covid járvány, a március 16-ai héten sorban mondták le a tréningeket és pár nap alatt üres lett a naptáram, ami fél évre előre tele volt. Ezzel együtt a bevételem is megszűnt, úgy, hogy közben a házfelújítás közepén voltam. Erre a júniusi péntekre már megtanultam online tréninget tartani, de azon a napon tartottam először újra személyesen tréninget, úgy hogy előtte az időm nagy részét egyedül töltöttem a lakásomban online tréningek tartásával, annak érdekében, hogy valamennyire tudjon haladni a felújítás. Akkor azt éreztem, újra kinyílik, enyém a világ, és nem kell elearning anyagokat gyártanom az életem hátralévő részében, addig attól féltem, hogy a COVID miatt megszűnik a szakmám. A tréning után elmentem ünneplésképpen a Premier outlet centerbe a Levis boltba, ami pár nappal előtte nyitott ki újra, hátha ismét megtalálom a tökéletes új farmeremet. Nem sikerült. Akkorra már minden hétvégén gletteltem és az ütve fúrót is tudtam már használni.   2020. november 7. (szombat): Ezen a napon már ismét szabadúszó tréner voltam a COVID közepén, nulla bevétellel. A villanyszerelő éppen egy konnektort szerelt, s nekem az jutott eszembe,  hogy nem igaz, hogy még ezen a napon is itt vagyok! A nyáron heti 60 órában újítottam fel a házat, augusztusban elvették a jogosítványomat és még ma is itt vagyok! Na innen szép nyerni! Ezen a napon Scooter Fck2020 száma volt a kedvenc zeném.   2021. február 27. (szombat): Már pénteken tudtam, hogy ez a nap jó lesz, hiszen este 7-kor hívott az utánképzés következő állomásaként a gyakorlati oktatóm, hogy pár napon belül kezdhetjük a képzést és így már csak 1-2 hónap és ismét lesz jogosítványom, nem 3-4, mint addig hittem. Ekkor már rendszeresen gyalogoltam és ezen a szombaton sokat táncoltam is, mert tudtam, hogy holnap sokkal jobb lesz. Már folyamatosan adtam saját magamnak ismét pozitív visszajelzést. Sokat hallgattam Palya Bea, Igen című számát és elkezdtem szeretni önmagam.   2021. május 26. (szerda): Már napokkal előtte készültem erre a napra. Rögtön éjfél után egy 3 órás gyaloglással kezdtem a napot, már tudatosan azt képzeltem, hogy minél többet gyaloglok, annál messzebb vagyok a rossz dolgoktól, amik történtek velem. Amikor lefeküdtem aludni, tudtam, hogy szuper napom lesz. Sokat bicikliztem és gyalogoltam ezen a napon.   2021. július 14. (szerda): Direkt erre a napra egyeztettem egy tárgyalást egy nagyon fontos, régi és kedves ügyféllel. Ez be is jött, el kezdett beindulni az élet számomra is.   2021. október 27. (szerda): Ezen a napon nagyot kockáztattam, sokat vezettem és sokat tanultam belőle.   2022. március 18. (péntek): Ezen a pénteken szárnyaltam, már megvolt a repülőjegyem májusra az El-caminora Már hálás voltam a COVIDnak, mert ha nem vezetik be 2020. novemberében az este 8 utáni kijárási tilalmat, akkor nem kezdek el mindennap 6-7-kor gyalogolni és nem lehetnék újra szabad a saját rossz gondolataimtól.   2022. június 14. (kedd): Ezen a napon két napi gyalog útra voltam Sanitago de Compostellától. Ismét élveztem, hogy gyalogolok és azt éreztem, hogy úton vagyok.   2022. augusztus 1. (hétfő): Ezen a napon jöttem el Fisterrából. Az első repülőjegyemet június 9-ére vettem meg. Aztán minden héten valamilyen indokkal módosítottam a járatot, végül augusztus 1-ében sikerült megállapodnom magammal, hogy ez egy jó nap lesz hazajönni. A másik indok, ami miatt erre napra foglaltam a repülőjegyet, az volt, hogy féltem attól, ha ezen a napon nem jövök el, akkor örökre ott maradok. Július 19-én Fisterrában lettem 35 éves. Erre a napra is volt egy repülőjegyem, amit azzal az indokkal foglaltam át az első július 9-ei dátumról, hogy a születésnapom megfelelő nap lesz hazajönni. Ahogy közeledett a szülinapom, egyértelművé vált, hogy nem volt jó ötlet, hogy azt terveztem, hogy a nap nagy részét utazással és a reptérem töltöm. Azt éreztem, hogy 35 éves lettem, az időm drágul és attól féltem, hogy ha hazajövök és kénytelen leszek szembenézni a valósággal, akkor vissza kerülök a 1,5 évvel ezelőtti önmagam szintjére és kezdhetek mindent megint előlről. Ezért azt mondtam, hogy már semmi sem érdekel, akkor is ott maradok. Mindig azt mondtam, hogy ezzel majd ráérek itthon foglalkozni, Fisterrában álmodhatok. Nagyon hálás voltam magamnak, hogy annak ellenére, hogy közben milyen változások (KATA változás, infláció, rezsi) voltak itthon, szerettem magamat annyira, hogy ott maradtam 40 napot. Amikor felszálltam a buszra, tele voltam félelemmel. Mi lesz? Mit fogok csinálni? Kénytelen leszek elmenni alkalmazottnak? Ennek ellenére bíztam abban, hogy tízmilliszoros nap van, ezért minden rendben lesz.   Ma, 2022. november 15-én bolognai spagettit eszem. Már biztos vagyok abban, hogy teljesen mindegy, hogy úgy döntök, hogy Fisterrába költözöm vagy itthon maradok, a lényeg, hogy bízzak abban, hogy a siker az egyetlen utam. Már tudom azt, hogy a gondolataimból lesznek az érzéseim, amik meghatározzák azt, hogy milyen a hozzáállásom, ennek megfelelően pedig teremtem a jövőmet. Nevezhetjük ezt a vonzás törvényének is, vagy úgyis, ha ezt elhiszem, akkor hajlandó vagyok kinézni a dobozból és a helyzetnek megfelelően változtatni még akkor is, ha már volt egy tervem, ami nem működött. Hiszek ebben és már tudom, hogy ezt semmilyen járvány, háború, politikai vagy gazdasági döntés nem tudja befolyásolni. Amikor erre rájöttem, eszembe jutott a Micimakó idézet, ami nem is olyan régen nagy hatással volt rám. „Ne nézz hátra Malacka, nem arra megyünk, Tízmilliószoros nap van!”


Vendégszerző
Asszertív Tréning

Orsi

Előzmények: Adam  2 napra voltunk Fisterrától, a Caminóm körülbelül 35. napja volt. Azon a napon kicsit kevesebbet gyalogoltunk, mert az 5 fős csapat egyik tagja fizikailag nem érezte jól magát, ezért úgy döntöttünk, hogy hamarabb megállunk. Ettől függetlenül, nagyon jól éreztük magunkat, napoztunk, mezítláb sétáltunk a folyóban, kényelmesen haladtunk, ezért már délután volt, amikor megérkeztünk az alberguebe (zarándokszállás) Santa Marinába. Orsit először a recepciónál láttam a becsekkolásnál. Egy férfival érkezett, alig néhány perccel utánunk. Először azt hittem, hogy a férfi a férje, de aztán gyorsan láttam a testbeszédükből, hogy nem állnak olyan közel egymáshoz. Gondoltam, hogy útközben találkoztak. Aznap nem beszéltem Orsival, de a csapatunk egyik tagja, Wolfgang igen. Lelkesen mesélte, van egy szomszédunk, mert ő osztrák, én szlovák vagyok, Orsi pedig magyar. Ezután a vacsoránál nem láttam, csak utána, amikor kimentem naplót írni és dohányozni. Elszigetelve ültem, de láttam, hogy egyedül ül egy asztalnál és néha olvas valamit a telefonján. Másnap találkoztunk vele az egyik hegy tetején, ahol éppen pihent. Javasolta, hogy Fisterrában a Penzion Lopezben szálljunk meg és maradjunk, ameddig csak tudunk, mert a tapasztalatai szerint csodálatos hely. 2 nappal később találkoztam Orsival legközelebb. Azon a napon reggel az 5 fős csapatunk 3 tagjától búcsúztunk, Wolfganggal. Visszamentek Santiagoba, ahonnan folytatták az útjukat. Mi úgy döntöttünk, hogy maradunk még, nem volt tervünk, ezért úgy voltunk vele, hogy miért ne élvezhetnénk még tovább ezt a csodás tájat? Egy kisebb 2 fős szobába költöztünk. Nem sokkal azután, hogy megérkeztünk az egy emelettel feljebb lévő szobánkba, a folyosón találkoztam Orsival. Csak egy törölköző volt rajta, éppen a fürdőszobába indult. „Ahh szóval, szomszédok vagyunk, remélem tetszeni fog”-mondta vidáman és mosolyogva, utána eltűnt az ajtó mögött. Wolfganggal kicsit szomorúak voltunk, hogy a barátaink elutaztak, ezért felhívtam Orsit, hogy ajánljon egy jó éttermet a vacsorához és ha van kedve csatlakozzon hozzánk. Bíztunk benne, hogy kicsit felvidít majd minket. Mondta, hogy rendben, jön és Tito bárját ajánlotta. Amikor megérkeztünk a bárba, ott volt egy ismerős. Az a férfi, akit előzőleg Orsi férjének gondoltam. Ilyen véletlen találkozások a Caminon gyakran előfordulnak. Így már négyen ültünk le vacsorázni, közben sok mindenről beszélgettünk. Orsi javasolta, hogy menjünk át egy másik helyre, mert ott lehet, hogy lesz élőzene. A koncert végül elmaradt, de megismerhettünk egy remek bárt, éttermet és Fisterra egyik találkozóhelyét, a World Familyt. Úgy láttam, hogy nagyon sok mindenkit ismer ott Orsi, bennünket is bemutatott mindenkinek és nagyon kedvesen üdvözöltek minket. Közben sokat beszélgettünk. Többek között pszichológiáról, a munkájáról és elmesélte a saját történetét. Nagyon érdekes volt számomra, hogy átment pár nehéz időszakon az életében, megcsinálta a Caminot és új dolgok kezdődtek számára Fisterrában. Elindította a Camino Mesék projektjét, amiben egyesítette az emberek, a pszichológia és az írás iránti érdeklődését. Hirtelen közölte, hogy ő most megy, mert lett egy mese ötlete. Mivel senkit sem ismertem, úgy döntöttem, hogy én is vele megyek a panzióba. Még beszélgettünk egy kicsit a teraszon, aztán felment írni a szobájába. Én egy kicsit tovább maradtam, amikor hatalmába kerített a camino társaim távozása miatti érzelmi csomagom, emiatt visszamentem a bárba, hogy jól érezzem magam. Szerettem volna táncolni és boldog lenni, ami sikerült is, nagyon jól éreztem magam. A következő napokban Orsi több különleges helyet megmutatott nekünk Fisterrában. Mindent megtervezett és látszott rajta, hogy élvezi, hogy ő az idegenvezetőnk. Tetszett a lelkesedése és a lendülete. Volt benne valami, ami félelem nélkül lökte előre, de nem tudtam, hogy mi az. Wolfgang, -az utolsó camino csapattársam- és egy másik barátunk indulása előtti napon Orsi kitalálta, hogy rendezzünk egy kis búcsú grill partyt, azon a helyen, ahol a születésnapi bulija is volt pár hónappal ezelőtt. Mindig azt mondta, hogy introvertált, de azt el kell mondanom, hogy sosem találkoztam még ilyen beszédes, vezető személyiségű és energikus introvertált emberrel ezelőtt. Aztán mesélt bővebben a személyiségtípusokról és rájöttem, hogy az introvertált definíció a fejemben nem volt egészen pontos. Néhány mély beszélgetés után könnyedén osztott meg magáról új és bizalmas információkat. Tetszett a nyer-nyer hozzáállása. Mesélte, hogy mindig törekszik arra, hogy akivel találkozik, az boldogabb legyen a történetük után, mint előtte. Nem hisz a vesztes játszmákban. Az elején kételkedtem abban, hogy egy-egy helyzet hogy lehet mindenki számára előnyös? Aztán rájöttem arra, ha nagyban gondolkodom és igyekszem mindenki szempontjából is nézni a konfliktusokat, akkor lehetséges. Számára nem kudarcok, csak tanulások vannak. Érdekes módon az elmúlt hónapokban gondolkoztam azon, hogy szeretnék egy mentort. Rájöttem, hogy most az univerzum ajánlott nekem egy lehetőséget. És a dolgok még zűrzavarosabbá váltak az életemben…