„Semmi sem állandó, csak a változás” de mi a helyzet a belső változással?

Az elmúlt időszak mindenki számára jó tanítómester volt, megszoktuk vagy megtanultuk, hogy minden folyamatosan változik. Ahhoz, hogy ebben a világban helyt tudjunk állni, folyamatosan alkalmazkodunk a változásokhoz. Azonban mi a helyzet, ha nem a körülöttem lévő világ, hanem én változom?

Miért változunk, változtatunk?

Mindenkinél egyéni az, hogy mi miatt változik, változtat, de alapvetően akkor szoktunk változtatni, amikor elégedetlenek vagyunk a jelenlegi helyzetünkkel vagy olyan visszajelzések érkeznek a környezetünktől, amik rádöbbentek bennünket a változás szükségességére. Szokták mondani, hogy „az okos ember más hibájából tanul”, azonban valljuk be, elég gyakran csak a sajátunkból tanulunk, mert ezt tapasztaljuk személyesen, ezt érezzük a saját bőrünkön. Ha tudunk tanulni az elején, az egy nagyon jó dolog és nem várjuk meg, amíg sorozatos kudarcok érnek.

Miért nem változtatunk? Mitől félünk?

Nagyon gyakran tapasztaljuk a coaching során, hogy az ügyfél érzi, hogy változtatnia kellene, azonban még „nem fáj eléggé”, még túl nagy a változással szembeni belső ellenállása, ezért nem lép. Megvárhatom, amíg elég naggyá növi magát a probléma, azonban ez gyakran sorozatos konfliktusok kíséretében történik, vagy dönthetek úgy, hogy ezt nem várom meg és az első jeleknél elkezdek változni.

Amikor változtatok, akkor ki kell lépnem a komfort zónámból és a tanulási zónámba kerülök. Ilyenkor félek az ismeretlentől, nem tudom, hogy mi fog történni, kellemetlen lesz-e, vagy nehéz döntést kell-e hoznom.

A „megszokás nagy úr”, tartja a mondás.  Nem változtatok, mert „így szoktam”, „ezt tanultam otthon” vagy „én tudom”, hogy kell. Ezek mind-mind olyan tényezők, amik gátolnak abban, hogy fejlődni, tanulni tudjak.

Elképzelhető, hogy azért nem tanulok, mert van egy olyan előítéletem saját magammal szemben, hogy „úgysem fog sikerülni” vagy elvárásom a környezetemben lévő személyekkel kapcsolatban „majd, akkor változtatok, ha ő is” vagy saját magammal szemben van olyan elvárásom, ami gátol, például „én nem hibázhatok, én mindent jól csinálok”.

Vagy szeretnék megfelelni valakinek. Ennek tipikus példája, amikor a felek benne maradnak egy már nem működő házasságban, mert „hogy mit fog szólni a család meg a barátok?”

Mire van szükségünk a változáshoz?

Első körben el kell döntenem, hogy változtatok, döntés nélkül semmi sem megy, ennek köszönhetően leszek elkötelezett. Elfogadom, hogy változom,és szembenézek a helyzettel.Az elképzelt jövő, azaz egy olyan számomra vonzó jövőbeli állapot, amiért hajlandó vagyok lépni. Más néven cél. A célok azok, amik motiválni fognak és segítenek abban, hogy sikeres legyek a kihívásokkal szemben.

Utána szükségesek az első lépések, hogy tudjam, hogy kezdjem el, merre menjek?

Végül pedig az eddigi mintáim, szokásaim, esetlegesen az engem hátráltató emberek véleményének az elengedése.

TETTSZ magadnak modell- a belső változás segítője

A TETTSZ modell tud támogatni abban, hogy a változás a lehető legkönnyebben következzen be, hiszen ha tudatosan megyek végig az alábbi lépéseken, akkor sikeresen változom és megyek az elképzelt jövőm felé vezető legegyenesebb úton.

Amikor a környezetemtől kapok egy visszajelzést, vagy világossá válik számomra, hogy változásra van szükségem, akkor az első lépés, hogy tudatosítom magamban a helyzetet. Ha nem vagyok hajlandó szembe nézni a visszajelzésekkel (lehet külső vagy belső), akkor nem fogok tudni változtatni. Tudatosítom például a kollégáim visszajelzése alapján, hogy feszült helyzetekben támadónak érzik a kommunikációmat, vagy én érzem azt, hogy nem megfelelő az időgazdálkodásom.

A következő szint az elfogadás. A saját magammal kapcsolatos negatív információk, visszajelzések beengedése egyáltalán nem kellemes, viszont amíg nem fogadom el, hogy ez a kiinduló állapot, addig nem fogok tudni elindulni a változás útján. Elfogadom, hogy változtatnom kell a kommunikációmon vagy hogy foglalkoznom kell az időgazdálkodásommal.

Természetesen, ha azt érzem, hogy az a negatív visszajelzés, amit kaptam, nem jogos, akkor azt visszautasíthatom.

Ezután jön a tanulás szakasza. Megnézem, hogy mit tudok tanulni abból, ami történt, hogyan tudom máshogy csinálni? Például elkezdek olvasni a témában, elmegyek egy ilyen témájú tréningre vagy megfigyelek másokat, hogy ők hogy csinálják?

Miután megvan az információ, azaz tudom, hogy hogyan csináljam máshogy, elkezdem tesztelni, hogy nálam mi működik. Nagyon sok megoldás létezik egy-egy problémára és mindenkinek más testhez álló. Kipróbálom, hogy a feszült helyzetekben mire van szükségem ahhoz, hogy a kommunikációm asszertív tudjon maradni, például veszek egy nagy levegőt, mielőtt reagálok, vagy elkezdek én-üzeneteket használni, jelzem a körülöttem lévőknek, hogy szükségem van pár percre, mielőtt válaszolok. Elkezdek napi időtervet vagy To Do Listát írni, vagy minden nap elején priorizálom a feladataimat.

Amikor megvan, hogy mi az, ami nálam működik, akkor elkezdem tudatosan jól csinálni. Ebben a szakaszban előfordulhat, hogy hibázom, ami természetes, hiszen most tanulom. Ha a hibákra mint tanulási lehetőségekre tekintek, akkor tudnak támogatni abban, hogy automatikussá, azaz szokássá váljon az, hogy jól csinálom (TETTSZ modell alapú coaching).

A változás az élet velejárója, ha küzdök a változással, akkor arra megy az energiám, ahelyett, hogy fejlődnék. Az esetek nagy részében végül úgyis belátom, hogy szükséges változtatnom, ezért ha már az elején szembenéző módon kezelem, egy óriási szívességet teszek saját magamnak.