MBTI vezetőknek: Extravertált (E) vagy Introvertált (I)?

A preferenciapár alapját az képezi, hogy a személy honnan szerzi energiáját.

Nagyon lényeges megismerkedni e két típus jellemzőivel, mert - némileg eltúlozva - ami energetizálja az Extravertált embereket, az a végsőkig lemeríti az Introvertáltat és fordítva. Mivel ez energiaforrást jelent, a különbség nagy hatással van a személyes viszonyok minden vonatkozására: az egyik ember (I) “nyugis stílusa” a másik szemével nézve (E) motiválatlanság, illetve ha valaki csak hangosan gondolkodik (E), az társa (I) figyelmét bosszantóan elvonhatja. Ezek a különbségek rengeteg félreértéshez, konfliktushoz és sértődéshez vezetnek. A folyamat során érzések sérülnek, kapcsolatok romlanak el, amiket kiküszöbölhetünk, ha ismerjük a típusok jellemzőit. Lássuk tehát részletesen ezeket!

Az Extravertált emberek (E) figyelmüket a külvilág dolgaira, eseményeire irányítják, energiájukat a külső tapasztalatokból szerzik. Jung szerint az ilyen embereket teljesen elbűvöli mindaz, ami a külvilágban van, a tárgyak, az események, emberek, a közösségi eszmék, az értékeket a külvilágban keresik. Ráhangolódnak és ily módon könnyen alkalmazkodnak a külső helyzetekhez, fontos számukra a külvilág megítélése. Erős bennük a másoknak való megfelelés igénye, az elfogadás iránti vágy. Igazodni próbálnak a külső elvárásokhoz, könnyen változtatnak viselkedésükön és értékeiken, emiatt befolyásolhatónak tűnnek.

Sok elismerést és visszajelzést igényelnek és nyújtanak a körülöttük élőknek. Könnyen teremtenek kapcsolatot, szeretik a társaságot, kezdeményezőek, gyakran dolgoznak másokkal együtt. Általában sok barátjuk van, ezek a kapcsolatok azonban sokszor felszínesek.

Szívesen megosztják gondolataikat, érzéseiket a többiekkel, könnyen fejezik ki szóban magukat. Először beszélnek, s csak azután elmélkednek, töprengenek az elmondottakon. Állandóan “akciókészek”, szórakozáskedvelő, merész, magabiztos embereknek látszanak, akik mindig nyitottak új érdeklődési körök kialakítására.

Ha néhány szóval szeretnénk jellemezni az Extravertált emberek viselkedését, akkor a szociabilitás, interakciók, kifelé irányultság, felületesség, sok kapcsolat, akciók, gyorsaság, változatosság, nyílt kommunikáció, csapatmunka jellemző rájuk.

A többiek számára zavaró lehet, hogy szükségük van arra, hogy mások mindig elérhetőek legyenek, egyedül nem szívesen dolgoznak, nincs elegendő türelmük ahhoz, hogy mélyen foglalkozzanak a feladatokkal, könnyen “beleugranak” dolgokba, a következmények figyelembevétele nélkül cselekszenek.

Az Extravertált kollégákra nagy energia és fellelkesülés jellemző, élvezik a nyilvános szereplést, a csapatmunkát, beszélgetést, sok barátjuk és érdeklődési körük van. Gyorsan reagálnak, könnyen hozzászólnak, “beszélve gondolkodnak”. Előbb kimondják elképzeléseiket, s csak utána elemzik azt. Egyszerűbb számukra az elsajátítás, ha megvitathatják másokkal. A verbális önkifejezés könnyebben megy nekik, mint az írás. Gyakran kapnak elismerést “szóbeli szereplésért”, valamint a gyorsaság alapján jutalmazott teljesítményekért. Általában élvezik az akciókat, interakciókat.

Viselkedésükben zavaró lehet, hogy “behatolnak mások territóriumába”, s megbánthatják őket azáltal, hogy nem érzékelik, hogy néha úgy viselkednek, mint “elefánt a porcelánboltban”. Azonnali reagálást várnak, nem tolerálják a késleltetett válaszokat.

Az Introvertált személyekre (I) a gondolatok, a belső világ élményei felé fordulás, a szemlélődés jellemző, energiájukat saját gondolataikból, ötleteikből, érzéseikből szerzik. Minden nap szükségük van egyedül töltött időre, hogy feltöltődjenek, és energiát adjanak maguknak, önbizalmuk és biztonságérzetük belülről fakad. A dolgokat mélységükben szeretik feldolgozni, ehhez csendet, nyugalmat, egyedüllétet keresnek, a társaság helyett inkább a magányt preferálják. Jung szerint az Introvertáltak tipikusan visszafogott, félénk, elég nehezen megközelíthető, társas környezetükhöz nehezen alkalmazkodó személyek.

Saját belső világukat jól ismerik, rendszerint világos szubjektív nézetekkel és értékrenddel rendelkeznek, ami csak nagyon alaposan feldolgozott érvek alapján és viszonylag hosszú idő után változtatható. Gyakran a külső nyomások ellenére is kitartanak saját álláspontjuk mellett. Nem igazolják saját magukat, nem akarnak másokhoz igazodni, “belső iránytűjük” vezérli gondolataikat, érzésüket, reakciójukat. Fenntartással létesítenek kapcsolatokat: kevés, ugyanakkor mély barátságot ápolnak. Interakcióik során szeretnek elismerést kapni, de ők kevésbé osztogatják azt.

Elsősorban írásban szeretik kifejezni magukat, ily módon mondanivalójukat világosan fogalmazzák meg, a beszédet, vagy cselekvést náluk mindig megelőzi a gondolkodás fázisa. Gondolataikat, érzéseiket ritkán hozzák felszínre, csak azokkal osztják meg, akikben megbíznak.

Néhány szóval jellemezve: az Introvertált embereket a magány, privát élet, befelé fordulás, mélység, koncentráció, alaposság, kevés és mély kapcsolat, reakciók, megfontoltság jellemzi.

A vezetők számára kihívás annak kezelése, hogy ellenállnak a külső befolyásnak, nem szívesen dolgoznak másokkal, nem fordítanak kellő figyelmet a külső eseményekre, a munkában teljes koncentrációra van szükségük, nem tűrik még az elkerülhetetlen megszakításokat sem, s gyakran “csiga lassúnak” tűnnek a többiek számára.

Az Introvertált kollégákra általában a körültekintőbb reagálás jellemző, lassabban fejezik ki gondolataikat, nagyobb energiával rendelkezőnek érzik magukat, ha elegendő időt adunk számukra. Szeretik az önállóságot, általában akkor elégedettek, ha egyedül dolgozhatnak. Hosszú ideig is képesek ugyanazon feladaton gondolkodni, nem szeretik, ha mások félbeszakítják, megzavarják őket. Könnyebben tanulnak, ha elmélkedhetnek a dolgokon, a “gondolatban történő gyakorlást” részesítik előnyben.

Inkább írásban szeretnek teljesíteni, az olyan helyzeteteket kedvelik, ahol elég idő áll rendelkezésükre, ahol az olvasás, elmélyülés, gondolkodás kap nagy hangsúlyt, számukra nem a teljesítmény, hanem a folyamat a fontos. A „Mit csináltál tegnap egész nap?” kérdés helyett a „Mivel foglalkoztál a tegnapi nap folyamán?” Kérdés célravezetőbb számukra.

Viselkedésükben zavaró lehet, hogy gyakran “elvonulnak”, nem reagálnak azonnal a dolgokra, ami a figyelés vagy az érdeklődés hiányaként, illetve bizonyos esetekben felkészületlenségként is értelmezhető, s ezzel gyakran a vezetők illetve beosztott társaik rosszallását válthatják ki. Úgy tűnhet, hogy nincsenek tudatában a körülöttük lévő világnak, elmulasztják azokat a lehetőségeket, melyek során új tevékenységnek lehetnek részesei.