Az MBTI személyiségpreferencia

Vezetőként esetenként azt tapasztaljuk, hogy ugyanabban a helyzetben ugyanarra az ingerre munkatársaink reakciói egymástól teljesen eltérőek, s ennek magyarázata kérdéseket kelt bennünk. Munkahelyi szituációkban, ha nem értjük meg, hogy ki miért viselkedik adott módon, a saját értékeinktől, feltételezéseinktől való eltéréseket hibának tekinthetjük, ez el nem fogadáshoz, súrlódásokhoz, beilleszkedési, összeférési problémákhoz vezet, ami arra késztet, hogy akaratlanul megkíséreljünk “megjavítani”, azaz magunkhoz hasonlóvá tenni másokat. /Kroeger 1992/.

Az eltéréseket azonban nem csak konfliktusforrásként lehet értelmezni, hanem a különbözőségeket hasznunkra is lehet fordítani, ebben adhat segítséget az USA-ban a munka világában már több, mint 50 éve alkalmazott Myers-Briggs-féle típus indikátor, rövidebben MBTI, melyet Magyarországon is évtizedek óta ismerünk, de ennek ellenére sajnos még elég szűk kör használja.

Az MBTI koherens, érthető, keretet ad négy dimenzió alapján a különböző emberekről, segítségével össze tudjuk vetni a különböző típusokat, fel tudjuk tárni működésük mozgatórugóit, fejleszteni tudjuk önismeretünket, s e tudás birtokában érthetőbbé válik számunkra, hogy milyen hatást gyakorolhatnak a személyiségpreferenciák az emberi viselkedésre. A Myers-Briggs-féle Típus Indikátor rámutat arra, hogy a különböző típusú emberek nem jók vagy rosszak, csupán egymástól különbözőek. Mindenkinek vannak erősségei és fejlesztendő területei, másban és másképpen vagyunk jók, más feladat megoldásában hatékonyak.

A szerzők által használt fogalomrendszer elősegíti a kutatási eredmények alkalmazását konkrét munkahelyi helyzetekben és tevékenységekben: támpontot ad a munkatevékenység megszervezéséhez, az irányításhoz, a csoportok kialakításához, s egyéni segítséget is nyújthat a vezetőknek, illetve a beosztottaknak saját erősségeik és gyenge pontjaik feltérképezéséhez és a fejlődési–fejlesztési irányok tervezéséhez.

Az MBTI ereje és jelentősége abban rejlik, hogy az emberek közötti eltérésekhez pozitív, megerősítő módon közelít, azt hangsúlyozza, hogy minél inkább tudatában vagyunk a különbségeknek, annál konstruktívabban tudjuk azokat felhasználni.

Az MBTI a személyiségtipológiai különbségek feltárására, megismerésére, megértésére alkalmas eszköz, könnyen felismerhetővé teszi számunkra azokat a látszólag véletlenszerű, de valójában személyiségpreferenciákon alapuló, gyakran zavarba ejtő viselkedésmintákat, melyek hozzájárulnak napi interakcióink sikeréhez vagy kudarcához.

A módszer C.G.Jung tipológiai elméletére épül, aki a viselkedésben fellelhető különbségeket a személyiségünk alakulását meghatározó alapfunkciókkal, preferenciákkal magyarázta. Ezeket részben örökletesnek, részben a környezet hatására gyermekkorban kialakulónak vélte, s – véleménye szerint - ezek alapozzák meg életvitelünket, különféle választásainkat, attitűdjeinket és azt, ahogy az élet kihívásai elé állunk.

Jung elméletének mindennapi alkalmazására a negyvenes évek közepétől Katherine Briggs és lánya, Isabell Briggs Myers dolgozott ki egy jól használható rendszert és eszközt. Katherine Briggs már javában dolgozott az emberek viselkedésének, életmódbeli különbségeinek osztályozásán, amikor találkozott Jung elméletével. A kettejük rendszerében felfedezett hasonlóság arra késztette, hogy saját munkáját félretéve, Jung elméletének tanulmányozásába merüljön. Később lánya, Isabell is bekapcsolódott a munkába, s megalkották a nevükkel fémjelzett Típus Indikátornak nevezett módszerüket 1942-ben.

Az MBTI a Jungi rendszert (három bipoláris dimenzió mentén elhelyezkedő preferencia pár: extraverzió – introverzió, érzékelés–intuíció és gondolkodás–érzelem) egy újabb dimenzióval egészítette ki, ily módon nyolc preferenciát /4 preferencia párt különített el:

Az E-I és a J-P preferencia párok a jól látható, megfigyelhető, viselkedés és attitűdbeli sajátosságok leírására szolgálnak. A másik két pár /S-N/, illetve a /T-F/ a pszichés funkciók, a kül-, vagy belvilágból érkező információk begyűjtésének, illetve a döntések meghozatalának módját írják le.

A személyiség vizsgálata során általában a pár egyik tagja lesz meghatározó. Ez nem jelenti azt, hogy a másik ne lenne jelen, csupán az egyik tag dominánsabb.

A kiválasztott négy preferencia alkotja az ún. típust, (pl. Extravertált(E)--Ötletkedvelő (N)-Érző (F)-Spontán (P)=ENFP), melynek 16 féle kombinációja létezik. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy “egy személyiség ennél bonyolultabb összetevők eredője és igazán tiszta típus nem létezik”. Preferenciáink az évek során különböző alakot ölthetnek, erejük és minőségük a különböző életszakaszokban más és más lehet, a túlélés és a siker érdekében nap, mint nap módosíthatjuk viselkedésünket.